Hétvége..... vagy is úgy minden

A legutóbbi bejegyzésem óta is zajlottak az események. Csütörökön hazajött a barátnőm vele és még egy két ismerőssel forralt boroztunk és beszélgettünk. Pénteken volt egy Vuk előadásunk ahol negyed annyi színpadon kellett mindendt megoldanunk mint szoktuk, de jól sikerült, nekem tetszett. Aztán haza felé egy kis "kettesben a busz végében beszélgetés" és végül úgy köszöntünk el hogy szombaton 11 kor találkozunk és eggyütt leszünk.... a helyszín csak körítés így az nem is volt fixálva. Szombaton reggel Petinek segítettem egy kicsit a kertben és egy kádnyi falevelet a nyakamba borított.... vicces volt :) De már alig vártam hogy induljak hozzá. Beraktam a fényképezőt, egy két apróságot és persze egy kis zöld dobozt amin az a piros szalag volt amiben körül belül 3 hónapja a páromat kaptam. Szóval az ajándékom a 20. születésnapjára. /Boldog születésnapot babám ;) / Kimentünk lillafüredre és elindultunk sétálni. Egyszerüen leírhatatlan amikor nem kell semmi mással foglalkoznod csak azzal hogy jól érezd magad egy gyönyörű környéken egy gyönyörű nővel, aki nem mellesleg a barátnőd. Hát én így éreztem magam. Sok képet készítettem de utólag már az is kevésnek tűnik. Beültünk az Ámor kávézóba és ott átadtam a karláncot a medállal aminek azóta a fele az én nyakamban van, és remélem hogy a másik fele pedig nála. Örült és tetszett neki ennek pedig talán én örltem a legjobban. A piros szalag újra a nyakába került én pedig szívem szerint az időt állítottam volna meg mert nagyon jól éreztem magam. Ezek után még sétáltunk egy kicsit, kürtős kalácsoztunk a nagy parolóban és elindultunk lefelé..... aztán ahogy lassanként elmaradt melletünk a Bükk, a hegy...kezdtem mintegy magamhoz térni és ráeszmélni, ha boldog az ember olyan mint ha álmodna. SZépet álmodna és még nincs kedve felkelni, átfordulna a másik oldalára az orrára húzná a takarót és álmodna tovább. De tényleg attól ilyen csodálatos minden ilyen nap, mert ritka..... a gyémántért sem fizetne senki ha lépten nyomon belebotlana. Leértünk a városba és felhívott Peti hogy nézzünk ki a mc rally prologra. Kimentünk és ahogy megcsapott az égett gumi szaga, a benzingőz és turbó égette olajos gőzök keveréke..... hát ilyenkor egy másik szemmel látom a világot a idegeim feszülnek és másként veszem a levegőt is és állítom ilyenkor a vérem fekete olajjá válik a szívem pedig mint a dugattyú ver ütemesen az elszáguldó verseny sárkányok ritmusában. Imádom.... De volt ott velem valaki akit talán még ezeknél is jobban és most inkább vele töltöttem a napom maradék részét. Idővel elindultunk a Tiszaira és bár boldog voltam, éreztem a számban azt a keserű ízt hogy nemsokára látom hogy ül fel a vonatra és hogy utazik el...megint. De számolom a napokat és várom a hétvégét....
és egy képet is beszúrtam hogy milyen volt az én álom ;)