2010. február 17., szerda

Ez nagyon tetszett, szerintem gyönyörű, és közel érzem magamhoz...Együtt jártak már több mint egy éve, boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe. Örültek e

Együtt jártak már több mint egy éve, boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe. Örültek egymásnak csak egymásért voltak, amiért a szüleik eleinte szóltak, de aztán beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket. Hosszú országúton el s visszacikáztak, ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak, Egyetlen kérése volt csak a fiúnak, nálanélkül soha ne induljon útnak. Két motoros útja soha el nem vált, bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt, a látóhatár szélén ha két motoros megjelent, ezt leírni nem lehet ezt érezni kell. Fekete bőrkesztyű fekete szkafander fekete bornadrág s nem egyszerű farmer, fekete csizmában, nyakukban kendővel szálltak versenybe a száguldó felhőkkel.. Ők is mint más szerelmesek sokat veszekedtek, de csak addig tartott aztán kibékültek. Ám egy napon minden másképp történ, nem tartották be a jól bevált törvény, távozás előtt a búcsú elmaradt, s mindez egy álom egy félreértés miatt. Hosszú napokig nem is látták egymás, a szülők már azt hitték mindkettőnek, van más, de őket kínozta egy titkos sejtelem, az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem. Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek, és még nem békéltek meg a megsebzett szívek, mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett, kínosan teltek a napok éjjelek. Egyre csak azon törték a fejüket a békülés útja vajon melyik lehet. Egy csillagtalan borús, éjszakán elhatározásra jutott a lány, tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet, s hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet. Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat nem is töprengett oly sokat. Hirtelen gyorsasággal be is öltözködött szájára szokás szerint fekete kendőt kötött. Barna hosszú haját most is fölcsavarta, hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna. Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt felrakta fejére a fekete szkafandert, lenn az udvaron felült a motorra, s csak akkor jutott eszébe amikor berúgta, volt egy kérése régen a fiúnak, „nálanélkül soha ne induljon útnak”. Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre elővette megcsókolta s fölnézett az égre. Érezte, ha most el nem indul szíve nyomában, meghasad, hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad. Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer, jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé. Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért már csak a motorjának s az álmainak élt. Egész úton ara gondol mi lesz, ha majd odaér, több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér. Gondolatai már messze jártak, csak nézte az utat, és nem vette észre, hogy mindjárt odaér a felbontott részre. Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett, de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet. Utolsó percében is az járt a fejébe, hogy nem nézhet többé a fiú szemébe, meg sem ölelheti kezét nem foghatja ezután már többé meg sem csókolhatja. Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott a halál küszöbén a fiútól búcsúzott: ” Ne haragudj rám, hogy elmegyek, de ígérem ezután is mindig veled, leszek, légy boldog akkor én is az leszek, ne feledd el azt, hogy csak téged szeretlek” Egyetlen vércsík volt, ami a szkafander alól a szájából kibuggyant, s az arcán végigfutott. Ott feküdt az úton fekete ruhában a motor közelében a holdfény árnyékában. Pontosan egy éve ennek az éjszakának a fiú eleget tesz becsület szavának, megfogadta ugyanis még ott zokogva, hogy életében már csak egyszer ül motorra. A megbeszélt időben megjött a négy haver a fején ekkor már fenn volt a szkafander. Lenn az udvaron felült a motorra, gyászos tervét gyorsan újból átgondolta. Gázt adott ugratott s mire az országútra kiért, már csak a motorjának és az álmainak élt. A temető ott volt az országút végén a sír amit keresett a temető mélyén, a sírhoz érve leroskadt eléje, húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe. A szalagot eligazította melyre nagy piros betűkkel az volt írva: „NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED”. A régi emlékek újra felkavarták, a szívét nyugodni egy percig sem hagyták. Visszament a motorhoz a jó öreg baráthoz, de mintha szívét kötötte volna a fejfához. Majd kis habozás után felült a motorra, a barátai követték ot részvéttel sorba. A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége, az állandó útvonal régi szép emléke. A fiú arra gondolt mennyit motoroztak, hosszú hónapokig mily boldogok voltak. De ő itthagyta nincs többé, s már nem érdekli semmi, csak egyetlen gondolat ”utána menni”. Könnyes szemekkel a kormányt markolta, s cseppet sem figyelt a kijelölt útra. Egy hatalmas kanyart egyenesen véve nagyot ugratott a tátongó mélységbe. Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak, lenn a mélységben a vén fák suttogtak. Ott feküdt a fiú fekete ruhában a motor közelében a vén fák árnyékában.

A babámnak: Igérem mindíg vigyázni fogok magamra.... Szeretlek

2010. február 16., kedd

A kedvesemnek

Köszönettel tartozom a kedvesemnek, mivel minden nehézségen áttud segíteni, csupán azzal hogy melletem van. Köszönöm hogy úgy szeretsz ahogy, s hogy viszont szerethetelek....köszönöm azt is hogy ismerhetlek...
Szeretlek

szinkópa tá tá SZÜN

Első sorban sajnálom hogy ekkora szünetet hagytam de lusta voltam írni. nagyon sok minden történt. Voltam Szlovákiában egy őrjítő sítáborban ahol megtanultam síelni, de leaglább is elkedztem. Voltak hatalmas bulik, isteni volt a szobatársaságom, meg voltak olyan megmozdulásaink amikor egy hawaii gatyában síeltünk népszerűsítve a Petőfis sítábort. Annyi élménnyel lettem gazdagabb hogy az hihetetlen, egy nap is kevés lenne leírni mi is történt....viszont voltak olyan pillanatok amikor úgyhittem mindjárt belehalok hogy nincs velem. Nagyon hiányzott.... mindennél jobban. Aztán most itthon kicsit zavartak a dolgok. Volt egy jó kis fellépésünk a kávézóban a férfi szívvel mentem én. Most meg rájöttünk (én és a párom) ha együtt vagyunk miénk a világ, ha meg külön akkor bele betegedünk és egymással is össze ugrunk. Sajnálom manóm ha néha ingerült vagyok s ezt rád vetítem ki, sosem érdemled meg, és tudd mindíg hogy nagyon szeretlek téged. Bár néha úgy érzem csak én lángolok..... remélem nincs igazam.
Most én itt ülök énekkaron és körülbelül nem bírok semmi másra figyelni csak a babámra. Holnaptól írom újfent a blogot rendesen....
én meg megígérem hogy össze kapom magam.....remélem....

2010. január 25., hétfő

Pozitív...

Kezdem onnan ahonnan abba hagytam. Csütörtökön megbetegedtem és már az iskolából elkértek, ő.... ő akarom mondani elkértem magam. Nem rossz dolog amikor az ember a saját maga ura. Délutánig egyre csak romlott az állapotom és csak az tartotta bennem a lelket hogy jön haza a manóm. Délután felmentem egy teljességgel felesleges színház gyűlésre. Ott is kezdett a lázam felszökni. Hócza mesterrel el is jöttünk. bementem a koleszba és lefeküdtem, de az élettársaim lelkére kötöttem hogy ébresszeneke fel mert jön haza "Ő". Fel is keltem és igen.....még mindig katasztrófa ahogy éreztem magam. Kimentem hozzá, megláttam a lépcsőn és ..... hát istenem. Igen ő az én kedvesem. Gyönyörű volt és csak rám várt....(L) Aztán átadtam neki egy kis "csavarral" az ajándékomat és "Boldog Névnapot". Kikísértem a buszmegállóba és megvártam vele a buszt, de után a siettem be a koleszba. A láz... a láz egy szörnyű dolog. Azthittem ott maradok abban az ágyban..... Szerencsémre az élettársaim ápoltak. Másnap pihentem 10 ig. Aztán készülődtem mert jött a babám. Könyvtárban voltunk, Flánk Fanny-ztunk és csak úgy szerettük egymást. Este pedig ő szikszóra csaj buliba, én pedig a Bortanyára a Mikulás-vonat bulira. NAgyon jó volt látni őket, jól is éreztem magam. De egy bulit sem cserélnék el egyetlen olyan pillanatra amikor babámmal lehetek. Szombaton kimentem hozzá, én ébresztettem és behúzott maga mellé az ágyb, aztán kismacskázott egy kicsit mert pontosan tudja hogy olyankor nem tudok eljönni mellőle. Este pedig báloztunk egy kicsit. Nagyon jó volt, büszke voltam rá. Táncoltunk beszélgettünk iszogattunk. Másnap fel budapestre nagyon korán Az úton végig az ölemben aludt a kicsikém (jobban szeretem mint hiszi) . Majd ő suliba mi haza. És "ellógott" hogy haza jöhessen hozzám. Majd csak beszélgettünk és próbáltunk minnél közelebb lenni a másikhoz, és minden percet kihasználni arra hogy szeressük a másikat. Hajnalban pedig indulás.....
A legrosszabb dolog amikor kint vagyunk mind ketten az állomáson és vagy én vagy ő ott maradunk a vonaton.... Viszont nem tudok rossz szívvel gondolni a busz vagy vonat állomásokra mert az pedig csodás amikor már készülök hogy menjek hozzá, s amikor leszállok ott ugrik a nyakamba. Szóval várom a pénteket.....megyek haza.....

2010. január 20., szerda

Bal lábbal kelni, a nyuszis mamusztól féli....

A tegnapi nap inkább fel sem keltem volna hangulatban telt el. Már nagyon hiányzik a párom és alig várom hogy jöjjön végre haza. A lényeg annyi hogy az iskolai napot körül belül egy falhoz vert hordó savanyú káposztához tudom hasonlítani, egy pozitívuma volt: 5-ös gyakorlatból. Aztán ugye a tegnapi nap már teljesen dohány mentes volt.... Mondom üljünk le enni meleg szendvicset erre a "fődhözbaszom" akaratlan a melegszendvics sütőt, utána meg megégettem az ujjam a sajtal....ilyen aranyos idegállapotban ugy döntöttem nem terhelem magam a szobatársakra. Leültem elolvastam egy gyönyörű mesét a királylányról és a hercegről. Lenyugodtam és lementem egy kicsit a kondi terembe. Majd egy vacsi kis pipázás és közben a kicsikémmel beszéltem és közben haltam meg csupán egy érintéséért.....szeretem (L) De ma már jön haza...VÉGRE!

2010. január 18., hétfő

EZ+az

A hétvégén beszélgettem egy nagyot a párommal és úgy érzem ez csak megerősítette kettőnk kapcsolatát. Majd másnap (szombaton) mentem reggel vezetni, délután pedig újra a babámmal voltam. Beszélgettünk filmetnéztünk és csak élveztük egymás társaságát...szeretem a kislányt;) Most éppen krónikus kismanó elvonási tüneteim vannak. Most benn ülök a koleszban és egymás fejét verjük szét a Tekken 5 nevezetű játékkal. Várom a csütörtököt, bár ez amint vissza olvasom elég sokszor megemlítődik a blogom sorain. Szóval....

2010. január 14., csütörtök

Miss you!

Te vagy kiért én élek
az enyémért cserébe egy másik szivet kérek
Tőled s érted lettem ilyen
Egyedül csak érted dobban szivem.....

Ezt tegnap írtam le. Tulajdon képpen az egész hetemet jellemzi. Hiányzik akit szeretek....