Rúfusz karampusz.... tömörített fájl!

Szóval ma csak tényleg egy tömörített "fájlt", ha úgy tetszik felvezetőt kaptok. Ha holnap lesz időm leírok minden részletet. Tehát én már szombat óta a Mikulásvonaton dolgozom, és nem egyszerű a karampuszok sorsa, de holnap ezt is elmesélem......... a lényeg hogy ma is percről perce jobban hiányzik a kedvesem és mindenki tudja meg: ma vagyunk 3 hónaposak..... és nekem még nem volt 2 hónapnál hosszabb kapcsolatom eddig.... szóval babám, ha rajtam múlik még nagyon sokáig egymáséi leszünk... tudd hogy szeretlek...és jobban hiányzol mint bárki más, nehéz nélküled. Ja és csütörtökön délelőttös vagyok a melóban tehát korán végzek.... szép álmokat egyetlenem....már 3 hónapja te vagy a legjobb ami történt és történik velem...

Ilyen napot.... remélem a folytatás derűsebb lesz.

Na igazából jó hírem is van mert el intéztem a mikulás vonatos melómat, suliban egész jó jegyeket hoztam, nem szívok cigit inkább próbálok "egészséges" lenni. ÍMinden este öt kilométert futok+ az avas lépcsője persze futva. De ez a mai nap..... hát bazdmeg a bal lábbal kelés olyan mint valami csúnya szüzike csaj aki mivel a szüzességét te vetted el rád tapad.... a mai nap : hajnal 2 kor szarul voltam egy kicsit, aztán reggel felbaszott a kolis tanár, erre a reggeli kb egy jó kalap... szóval értitek. Aztán beérek suliba és nem tudom hol van órám, amikor megatlálom írunk egy szörnyű matek dogát, átmegyek fizikára és egy csodálatos óra keretében felnyitották a szemem, hogy ROHADJAK meg ha én ezzel foglalkozni szándékozom....a hideg futkos a hátamon a kombinált fizika és matematika óráktól és a szörnyű képletek és fogalmak életem végéig így is kísérteni fognak. Szóval most itt tartunk.... áh komolyan mondom..
Ami ezen pillanatokban is tartja a lelket bennem hogy este már a kedvesemet várom a pályaudvaron. Már nagyon hiányzik és az elvonási tünetek kezdenek kiütni rajtam..... ilyen ha szerelmes az ember?! Minden percem róla szól, úgy is mondhatnám: Tu sei tutta la mia vita mi'amor....ti amo....ti amo

Hangulat és élet érzések....

A vasárnap volt talán a leghangulatosabb és olyan amit nagyon szeretek.... a reggel újra olyan volt amilyet már párszor leírtam. Csendes és nyugodt ébredés és egy órán át újra csak élveztem hogy csönd van, hogy nyugodt vagyok és első sorban azt hogy ölelhetem a kedvesem. Majd idővel ő is kezdte nyitogatni a szemét (ilyenkor aranyosabb bárminél amit eddig láttam) és már annak a reményében megcsókoltam hogy hátha bűntetlenül kiszökhetek wc-re, erre magához húzott és hozzám bújt.... hát nem volt szívem felkeni, vagy egyáltalán megtörni a pillanatot. Tovább csorgott a nap és mi vele eggyütt. Mindenkinek jó reggelt kívántunk reggeliztünk aztán le lettünk küldve boltba és futottam addig eggyet Ágim pedig bevásárolt. Haza majd újra csak vissza az ágyba és mielőtt rosszra gondolnátok Tiramisut ettünk (ami isteni volt) és Csipet-csapatot néztünk összebújva ^^, Aztán lejött a Szépség és a Szörnyeteg ami szégyen nem szégyen az én eggyik kedvencem és elkeztük megnézni, csak közben volt egy Romeó et Juliette blokk.... Érdekes hogy az ember, vagy is emberek harmóniájához milyen nagy mértékbe hozzájárul maga a zene. Az érzések, érzékek kiélesednek és hullámzanak a zene ritmusával egyetemben vagy éppen úgy változnak ahogy Bartók Rádióról a Metalica cd-et bekapcsolod. Csodálatos pillanatokból állt össze újra a hétvége és valóban nehéz lekövetni még csak fél napot is nem hogy az egészet. Azt tudom hogy milliószor kívántam azt hogy bár megállíthatnám az időt.... csak egy kicsit. Szombaton este annak is megvolt a maga sajátos hangulata amikor színház után a rózsába /Shakespeare Akadémia egyik terme/ borozgattunk kontaktokat csináltunk... amolyan olcsó romantikus vígjáték szaga volt az estének amit mindenki szeret és mély gondolatokat indít el az emberekben, de moziban sosem játszották. Remélem értitek mit mondok. Szóval vissza a vasárnaphoz....közeledett a pillanat amit utálok és amitől irtózom mint cigány gyerek a műszaki egyetemtől... a Búcsú. De nemsokára találkozunk és addig is minden percben itt van velem a szivemben és a gondolataimban. Hiányzol kismnaóm.
Ja és még egy szemelvény: Mától nem dohányzom a káros rendszerességgel.... vajon meddig bírom?!

Vháá...induljunk mááár!

Hát szerda óta körülbelül úgy éreztem magam ahogy a címem sugallja. Alig vártam hogy péntek legyen és délután jöjjön értem Erzsike néni (anyósom^^) és indulhassak a kedvesemhez. Tegnap végre véget ért a suli aztán a röplabda edzésem is és már azon vettem észre magam hogy qvázi repülök a zuhanyzóba-ból a tükörhöz-től a szobába-ból a boltba-ból a puntóba. És elindultunk. Az út ujfent nagyon kellemes volt. Meg lett nekem engedve a tegezés és ezt ezúton is köszönöm. Ezek után már pesten kiszálltam a kocsiból és még pakolásztunk és csak azt vettem észre hogy valaki rohan felém.... egy szőke "kislány" majd a nyakamba ugrik.... szeretem ujfent csak ezt tudom elmondani. Hétfőn lesz egy kicsit töb időm majd akkor neki állok kifejteni a hétvége teljes eseményeit. Étvágy gerjesztőnek annyit hogy ma 7re színház jegyünk van és egyéb program is be van tervezve :P Szép napot mindenkinek..... megyek és "cicázok" egy kicsit ha ár fent vagyok ;)

Éjjóóh Bláthy!

Szóval egy kis egó növelés: Két napja megkeresett egy modell stúdió hogy nincs e kedvem elmenni egy Castingra..... mire én: ugyan miért ne?! Csak fotózni kell hagynom magam és pénzt kapok érte. Könnyű lóvé ;) Aztán írtam egy válasz e-mailt és 5 percre rá jött a kontra... lehet hogy kellek nekik?! Aztán ma Bláthy-Andrássy röplabda meccs. Két lányka az öltöző előtt kijelentette hogy milyen cukik a röpis fiúk. Utána pedig meccsen hallgatom két pont szerzés között hogy azt mondják: Nézd a 9-est...hm... /csak mellékesen a mez számom a 9 :)/ Aztán 3-0 os szett arányban hoztuk a meccset....éjjóóóh Bláthy csak így tovább és akkor országos bajnokság ;) Aztán meccs után személyesen gratulált nekem a nagy és szigorú edző....személyesen...nekem ... Élveztem a helyzetet. Este beszéltem a huszon éves barátnőmmel és meg kell állapítsak valamit: Ha elképzelhető csupán erősödtek az érzelmeim az elmúlt időben és egyre jobban hiányzik percről perce napról napra. Pénteken megyek hozzá ...... és bár nem mondok semmit de azt tudni kell hogy én hétköznap 6 fiúval (igaz nagyon csípem őket) vagyok össze zárva és egy rakat pucér faszi közt zuhanyzom.... szóval el lehet képzelni ki mennyire és mire éhes. De vissza a tárgyhoz: Péntek....ő és csak ő. Hiányzik ,szeretem alakulnak a dolgok (most sírhatnék is a rosszak miatt de nem azt teszem) ...szóval kell még más?!?! Jó éjt magyarország, szép volt bláthys csapat......szép álmokat egyetlenem (L)

Hétvége..... vagy is úgy minden

A legutóbbi bejegyzésem óta is zajlottak az események. Csütörökön hazajött a barátnőm vele és még egy két ismerőssel forralt boroztunk és beszélgettünk. Pénteken volt egy Vuk előadásunk ahol negyed annyi színpadon kellett mindendt megoldanunk mint szoktuk, de jól sikerült, nekem tetszett. Aztán haza felé egy kis "kettesben a busz végében beszélgetés" és végül úgy köszöntünk el hogy szombaton 11 kor találkozunk és eggyütt leszünk.... a helyszín csak körítés így az nem is volt fixálva. Szombaton reggel Petinek segítettem egy kicsit a kertben és egy kádnyi falevelet a nyakamba borított.... vicces volt :) De már alig vártam hogy induljak hozzá. Beraktam a fényképezőt, egy két apróságot és persze egy kis zöld dobozt amin az a piros szalag volt amiben körül belül 3 hónapja a páromat kaptam. Szóval az ajándékom a 20. születésnapjára. /Boldog születésnapot babám ;) / Kimentünk lillafüredre és elindultunk sétálni. Egyszerüen leírhatatlan amikor nem kell semmi mással foglalkoznod csak azzal hogy jól érezd magad egy gyönyörű környéken egy gyönyörű nővel, aki nem mellesleg a barátnőd. Hát én így éreztem magam. Sok képet készítettem de utólag már az is kevésnek tűnik. Beültünk az Ámor kávézóba és ott átadtam a karláncot a medállal aminek azóta a fele az én nyakamban van, és remélem hogy a másik fele pedig nála. Örült és tetszett neki ennek pedig talán én örltem a legjobban. A piros szalag újra a nyakába került én pedig szívem szerint az időt állítottam volna meg mert nagyon jól éreztem magam. Ezek után még sétáltunk egy kicsit, kürtős kalácsoztunk a nagy parolóban és elindultunk lefelé..... aztán ahogy lassanként elmaradt melletünk a Bükk, a hegy...kezdtem mintegy magamhoz térni és ráeszmélni, ha boldog az ember olyan mint ha álmodna. SZépet álmodna és még nincs kedve felkelni, átfordulna a másik oldalára az orrára húzná a takarót és álmodna tovább. De tényleg attól ilyen csodálatos minden ilyen nap, mert ritka..... a gyémántért sem fizetne senki ha lépten nyomon belebotlana. Leértünk a városba és felhívott Peti hogy nézzünk ki a mc rally prologra. Kimentünk és ahogy megcsapott az égett gumi szaga, a benzingőz és turbó égette olajos gőzök keveréke..... hát ilyenkor egy másik szemmel látom a világot a idegeim feszülnek és másként veszem a levegőt is és állítom ilyenkor a vérem fekete olajjá válik a szívem pedig mint a dugattyú ver ütemesen az elszáguldó verseny sárkányok ritmusában. Imádom.... De volt ott velem valaki akit talán még ezeknél is jobban és most inkább vele töltöttem a napom maradék részét. Idővel elindultunk a Tiszaira és bár boldog voltam, éreztem a számban azt a keserű ízt hogy nemsokára látom hogy ül fel a vonatra és hogy utazik el...megint. De számolom a napokat és várom a hétvégét....
és egy képet is beszúrtam hogy milyen volt az én álom ;)

Édes kis semmiség.... vagy semmisség?!

Hát telnek a napok, volt egy vuk előadásunk, iskolában is alakítok valamit bár most csak olyan édesen semmilyennek érzem a mai napomat. A kedvesem rosszul van és érte aggódom egy picit. Ott szeretnék mellette lenni, és ....... szóval vele szeretnék lenni. Hiányzik de holnap jön haza és már nagyon várom. A napjaim java részt tényleg egy sémára épülnek és a barátnőm az aki színt ad most, és lelket önt belém. Szeretem.....

A kollégium történései.....tudósítás a'la Gömöri ;)

Hát a kollégiumi élet jobban bejön nekem mint gondoltam. Kedden behozom a koleszba a gépemet és végre rendszeresen írhatom tovább a blogot. A kollégiumban a főbb profilok: Cartman: a tüdő gondozós cimbora és intéző. KT: A legjobb ropit ő csinálja :D és a kis családom: Adrian: a foci őrült játékos, Milán: a művész lelkű jó srác, Zoltán: a szobafőnök, barát és bátty, Koncz: a motoros állat és végül de nem utolsó sorban: Milán2: a szoba tudósa és korrepetítora (sokkal fogok neki tartozni). Minden reggel és este külön történet bár ugyan arra a sémára épül. A különböző szobák különböző világot jelentenek. A miénk pedig pont optimális az én részemről. A "hajnali" papucs háborúk vagy az esti végeláthatalan playstation meccsek és könnyes röhögések különböző aranyköpésekkel színezve egy csipetnyi fáradtsággal és lustasággal fűszerezve. De minden jókedv, zene és meccs közepette is nincs nap óra perc hogy ne jutna eszembe a párom. Ma reggel pedig arra jöttem rá hogy minden héten az "éltet" hogy a hétvégén magamhoz ölelhetem azt akit szeretek. Most pénteken utaztam fel pestre hozzá. Vártam rá a keletinél és egyszer csak megjelent egy picit sietősen mivel rohant hozzám hogy ne várjak sokat (bár képeslennék bármennyit várni, ha róla van szó) és elindultunk a lakáshoz. Menet közben elmesélte a legújabb élmémyeit én pedig nagyon büszke voltam a kedvesemre. Egy kellemes este után reggel pedig jöttek a kedvenc pillanataim a reggeli csönd, úgy hogy ő még ritmusosan szuszog a karomban és alszik..... Aztán kulcs csörög, cipő zörög és megérkeztek a barátnők, kollegák és persze a barátnőm mamája is. Mentek egy bizonyos képzésre amit most nem fogok taglalni mert az egy külön fejezet lenne. Erzsike néni (az anyós, akit mellesleg a haza felé vezető út alatt nagyon megkedveltem) vigyázott az "ámunkra". Majd egy kis reggeli, beszélgetés majd hihetetlen étkek tömkelege, nem csodálkoznék ha az elkövetkezendő időben hiznék egy keveset. De úgy gondolom ledolgozom amit megeszek :) Este esküvői ruha válogatás (Juditnak) egy pohár finom bor mellett kellemes társaságban. De sajnos indulni kell idő van... Bátyámhoz elkísért a "tizenéves" kedvesem. Gergővel egy kis bátty-öccs beszélgetés otthon Gerő unokaöcsémmel egy kis játék. Majd alvás.... reggel szintén Gerő keltett ami nagyon finom volt :) Gergő (a bátyám) főzött ebédet és isteni lett :O de már lenyúltam a recepteket ;) Indulok vissza Ágihoz mert hogy vele szeretnék még egy kicsit lenni és mert Erzsike néni felajánlotta hogy haz tudnak hozni így vissza a St.Mihályi-ra. De ha még1x Opel Viagrát (Tigrát) látok felgyujtom. A szakadó esőben lerohadt az út szélén és toltuk. Nehezen bár de vissza jutottam hozzá és még be is lettem engedve. Beszélgetés majd egy kérdés : -Mennyi idő még vissza értek?
-20 perc körül belül.... csak halkan. (hát komolyan mondom mindenkinek ilyen "anyósa" legyen) Hazafelé a pályán egy hangulatos beszélgetés közepette megismerkedtem a "puntó lakóival", és az igazság az hogy jobban éreztem magam mint vártam. Be a koliba majd megérkezetta "család" is. Este üdvözölgetés stb és alvás (ja de idő közben Zoltánom intézett nekem párnát, senki ne kérdezze honnan és hogy, kösz Zoli;) Reggel pedig a szürke valóság. Konzekvencia: " Nem lehet minden reggel csodálatos....néküle nem". Úgy látom kisregény írtam, ez az átka ha sokáig nem írhatok blogra. De majd lesz ez is valahogy ;) Hiányzol te kis tizenéves gyönyörű szemű :)

Rövid összefoglaló ... reggelire egy pofon és feltápászkodás!

Hát a szünet alatt nem nagyon tudtam blogolni. Most olvastam egy kicsit és úgy gondoltam ,csak írom továb. Szóval a csütörtöki meglepetés. A nyakamba borult miután belépett az ajtón. Megkell mondjam a világon nincs jobb érzés mikor látod hogy az boldog, vagy annak a személynek tudtál örömet szerezni akit szeretsz. Azért a hosszú hétvégéért köszönöettel tartozom. Csodálatos volt ;) Hétfőn délután jöttünk haza és a kedvesem végig aludta az utat az ölemben :$ Közben én ''csajoztam''. Egy kislány a nagymamájával beült a fülkében és olyan aranyos volt, a szeme pedig hatalmas és gyönyörű (^^,) Aztán találkoztam gyorsan az anyukájával. A hét eleje érdekes volt otthon. Aztán belevetettük magunkat a pakolásban és a munkába. Az első ilyen nap után ahogy beszéltünk már mentem is haza tusolni készülni és miskolcon találkoztunk. De akkor sincs joga ahhoz hogy ilyen dolgokat érezzek iránta... Másnap reggel ugyan úgy vissza, fát venni,vágni,pakolni,hasgatni. Így telt a harmadik nap is meló látástól mikulásig és egy kis lehangoltság. Este találkoztam vele. Gyorsulás meg holagumi?!:D Haza értem éjfél körül, Évát fel kellett kelteni hogy engedjen be :\ Kellemetlen volt "-.- . És a sötétben és csanben egy kicsit "rámült" egy tipikus nem tartozom sehová érzés, azzal együtt amikor elesettnek és szerencsétlennek érzi magát az ember. Reggel ugyan így keltem és akkor jött az mintha lebasznám magamat. Rájöttem hogy nem vagyok én ez a szerencsétlenkedő balfa... Összekaptam magam, egy kis hideg vizes tusolás pedig mint tudjuk utálom a hideget. Az rendbe rakott. Nekiálltam és újra meló, újult erővel új célokkal. Rövidebb és hosszabb távúakkal egyaránt. Estére kellően elfáradtam és a 4 nap hajtása és idegeskedése kijött rajtam ahogy vártam. Gyomorgörcs stb. De nem szabadul meg ez a világ ilyen könnyen tőlem. Annak üzenem aki a legjobban hiányzik: "Sok új ötlettel, és még újabb meglepetésekkel vagyok feltöltve... sehol sem vagy biztonságban :) ( ^)(^\\) (K) Most pedig készülök: Holnap költözök a KOLIBA! Üdvözlő buli,alap szabályok, lány koli stb (^,..,^) Ma este pedig Jimmy-vel megyünk pakolni holnap délelőtt pedig előadás a "családommal". Csak az nem lesz itt aki a legfontosabb.....