Hát a kollégiumi élet jobban bejön nekem mint gondoltam. Kedden behozom a koleszba a gépemet és végre rendszeresen írhatom tovább a blogot. A kollégiumban a főbb profilok: Cartman: a tüdő gondozós cimbora és intéző. KT: A legjobb ropit ő csinálja :D és a kis családom: Adrian: a foci őrült játékos, Milán: a művész lelkű jó srác, Zoltán: a szobafőnök, barát és bátty, Koncz: a motoros állat és végül de nem utolsó sorban: Milán2: a szoba tudósa és korrepetítora (sokkal fogok neki tartozni). Minden reggel és este külön történet bár ugyan arra a sémára épül. A különböző szobák különböző világot jelentenek. A miénk pedig pont optimális az én részemről. A "hajnali" papucs háborúk vagy az esti végeláthatalan playstation meccsek és könnyes röhögések különböző aranyköpésekkel színezve egy csipetnyi fáradtsággal és lustasággal fűszerezve. De minden jókedv, zene és meccs közepette is nincs nap óra perc hogy ne jutna eszembe a párom. Ma reggel pedig arra jöttem rá hogy minden héten az "éltet" hogy a hétvégén magamhoz ölelhetem azt akit szeretek. Most pénteken utaztam fel pestre hozzá. Vártam rá a keletinél és egyszer csak megjelent egy picit sietősen mivel rohant hozzám hogy ne várjak sokat (bár képeslennék bármennyit várni, ha róla van szó) és elindultunk a lakáshoz. Menet közben elmesélte a legújabb élmémyeit én pedig nagyon büszke voltam a kedvesemre. Egy kellemes este után reggel pedig jöttek a kedvenc pillanataim a reggeli csönd, úgy hogy ő még ritmusosan szuszog a karomban és alszik..... Aztán kulcs csörög, cipő zörög és megérkeztek a barátnők, kollegák és persze a barátnőm mamája is. Mentek egy bizonyos képzésre amit most nem fogok taglalni mert az egy külön fejezet lenne. Erzsike néni (az anyós, akit mellesleg a haza felé vezető út alatt nagyon megkedveltem) vigyázott az "ámunkra". Majd egy kis reggeli, beszélgetés majd hihetetlen étkek tömkelege, nem csodálkoznék ha az elkövetkezendő időben hiznék egy keveset. De úgy gondolom ledolgozom amit megeszek :) Este esküvői ruha válogatás (Juditnak) egy pohár finom bor mellett kellemes társaságban. De sajnos indulni kell idő van... Bátyámhoz elkísért a "tizenéves" kedvesem. Gergővel egy kis bátty-öccs beszélgetés otthon Gerő unokaöcsémmel egy kis játék. Majd alvás.... reggel szintén Gerő keltett ami nagyon finom volt :) Gergő (a bátyám) főzött ebédet és isteni lett :O de már lenyúltam a recepteket ;) Indulok vissza Ágihoz mert hogy vele szeretnék még egy kicsit lenni és mert Erzsike néni felajánlotta hogy haz tudnak hozni így vissza a St.Mihályi-ra. De ha még1x Opel Viagrát (Tigrát) látok felgyujtom. A szakadó esőben lerohadt az út szélén és toltuk. Nehezen bár de vissza jutottam hozzá és még be is lettem engedve. Beszélgetés majd egy kérdés : -Mennyi idő még vissza értek?
-20 perc körül belül.... csak halkan. (hát komolyan mondom mindenkinek ilyen "anyósa" legyen) Hazafelé a pályán egy hangulatos beszélgetés közepette megismerkedtem a "puntó lakóival", és az igazság az hogy jobban éreztem magam mint vártam. Be a koliba majd megérkezetta "család" is. Este üdvözölgetés stb és alvás (ja de idő közben Zoltánom intézett nekem párnát, senki ne kérdezze honnan és hogy, kösz Zoli;) Reggel pedig a szürke valóság. Konzekvencia: " Nem lehet minden reggel csodálatos....néküle nem". Úgy látom kisregény írtam, ez az átka ha sokáig nem írhatok blogra. De majd lesz ez is valahogy ;) Hiányzol te kis tizenéves gyönyörű szemű :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése