Wonderful Weekend With...my love

Volt már olyan érzésetek hogy egy nap tökéletes? Természetesen mint tudjuk a boldogság mint olyan nem lehet folyamatos, mivel ez az érzés a pillanatokban relylik. De mikor ezek a pillanatok szinte egymást érik már már hibátlannak tűnik a nap. Pénteken leszálltam a vonatról és a kedvesem a nyakamba ugrott (a lélgzetem elállt, megsúgom halkan) elindultunk fel hozzá. Nagyon jól éreztem magam és nem is volt más dolgom. Másnap reggel felketem és csak feküdtem egy darabig melkasomon még ott aludt az akit szeretek. Aztán kiosonkodtam és lementem boltba reggeliért mert nem volt otthon kaja. Visszajöttem és nyugtáztam hogy még mindig alszik. Elkészítettem a reggelit majd amikor később felkelt már csak enni kellett. Az a mosoly amit kaptam... hát ezért bármikor felkelek. A szombat gyorsan repült és én teljes időzavarban hagytam hogy történjenek az események. Este még lementünk a boltba vettünk ezt az és egy üveg bort. Aztán vissza: Egy jó film (Sweeny Todd) egy jó bor (Kékfrankos) és egy jó nő (Ági az az Dijoni Mustár) . Reggel ujfent csak feküdtem és élveztem a a perceket. Majd lassanként felkeltettem és sajnos készülni kellett, indultunk. A megállóban kicsit rosszul lettem (ezt is rámhagyta apu), de ne aggódjon senki amíg mentőt vagy a fekete Mercedes-t nem látja. A keletinél leszálltam jegyet vettem és közben végig az eggyütt töltött percek jártak az eszemben. Haza felé olvastam egy nagyon jó könyvet (köszönöm). Otthon beszéltem Petivel és Évával, majd a bátyám lassan indult Lengyelországba. Fél 11 kor írt hogy a Lengyel határnál vannak szakad a hó és már kb 50 centi esett. Nincs náluk hólánc s csak elől volt téli gumi. Aggódom egy kicsit..... de nem kell: Ő Gömöri Peti, meg fogja oldani.

Annak akinek szánom: Hiányzol...kéken zölden úgy ahogy vagy;)