Hát tegnap az énektanárhoz menet kilőttem véletlenül a kártyámat így most nem vagyok telefonon elérhető. Aztán otthon beszélgettem bátyámmal és "közölte" hogy nemsokára újra megy Lengyelországba, és hogy itthon a "családot" még elköltözteti utána pedig vagy Rotterdam vagy anglia,.... viszont ez nem egy két nap, hónap és talán évek. Szóval ő sem lesz..... de ezt is túl éljük valahogy, ő csak jót akar. Viszont imádom mert intézett még egy KTM motort és leszállítja még mielőtt indulna ki, a szervízbe kifizeti a rendbe rakását nekem majd csak valahogy a haza szállítást kell megoldanom. De én így is inkább vele edzenék egy motoron mint nélküle 2-n. Aztán ma iskolában a tesi tanárom mondta hogy szombatra át lett helyezve a duatlon időpontja, aztán beszéltünk még egy kicsit utána meg hánytam-vetettem a dolgokat magamban és amikor egy cimborám megszólalt hogy a fontossági sorrendemet nézzem csak meg, rájöttem hogy a barátnőm, ő az első. Így még szünetbe megkerestem a tanárt és lemondtam a dolgot. Egyenes voltam és ezt értékelte, én pedig könnyű szívvel jelentettem ki: meg van a "sorrendem". Reggeltől estig ő jár a fejemben és akármilyen verseny is van, nem tud érdekelni..... szóval ha minden igaz pénteken indulok Pestre. Bár addig van még mit elintézni ;)
Szóval most úgy érzem minden előtt van az akit.... szóval aki most a legfontosabb. Nagyon hiányzol ;) Hihetetlen ha bármit teszek, olvasok vagy hallgatok mindig van valami apróság amiről eszembe jutsz. Nem tudom igazából mi van velem, de érzem hogy hihetetlen jó......
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése