Hát reggel bementem 0. órába edzésre. Elköszöntünk, megbeszéltük hogy dél után edzés aztán mentem megkeresni a hogy hol vagyunk órán. Bementem, leültem és hallgattam....egyszer csak rezeg a "zsebem". Sms....Ő írt...Öröm....olvasás és folyamatos erőteljes lehangolódás...majd a "őt is elveszettem" érzés. Majd egy kis magány érzet, hiány érzet....és még szünetben elszívtam az utolsó cigimet is rájöttem hogy köszönettel tartozom. Úgy valahogy ahogy Christian mondta Zatinenak .."Köszönöm hogy leszoktattál a nevetséges szerelem bálványozásról". Ezt érzem... az életem eddig olyan volt hogy rá kellett jönnöm aki iránt erősek az érzelmeim így vagy úgy elveszítem. Nem hobbiból lakom bátyámékkal sem. Úgy néz ki így nem fogok többet csalódni, mert nem lesz kiben s hogy. Mert az embert csak az tudja igazán bántani aki közel áll hozzá és nem számítana tőle erre. Csak tudnám hogy..... mindegy. Sok mindent nem tudok. Kiváncsi vagyok mikor hogy s legfőképp mitől jön rá majd egy két dologra. Annyi miért van...és úgy...meg annyi terv...meg ..meg..és...
SZóval én....megint csak én. Azért ha te is olvasod....hiányzol és vigyázz magadra. Sok örömet tudsz szerezni....tapasztaltam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
hidd el, hogy tényleg fontos vagy számomra, pont ezért nem akartam ezt eltitkolni...
VálaszTörlésés bár minden rossz érzésedet magamra vehetném, hogy ne legyél bánatos...
kérlek ne haragudj rám... mert így is megszakad a szívem...:'(