Vasárnap reggel elindultunk a Rátka melletti verseny pályára. Kiszálltam a kocsiból és egy ilyen izgalommal teli várakozás lett úrrá rajtam....vajon milyen a legdurvább part? Vajon milyen a legélesebb kanyar? vajon milyen a legerősebb dobbantó? Vajon....és még sorolhatnám. Alig vártam hogy öltözzek, rúgjam a gépet és megint ne érezzek mást csak a seggem alatt a motort, halljam a motor hangját, tekerjem a gázt és arra a rövid 4-5 másodpercre a mikor nem vagyok sem a pályán, sem a parton....dobbantok, nagygáz...repülök....álljon meg a szívem és a világ. Imádom. Eddig egy 300ccm-es KTM-el tekertem a pályán, most kipróbálom a Yamaha xt660x-et. Állat nagy gép és hát az a sors jutott nekem is mint minden motorosnak aki supermotora vagy ahhoz hasonlóra ül. Jöttek a próbálkozások a keresztel....aztán össze is jöttek és volt hogy már tartani is tudtam. Aztán a motoros betegség...a "még egy kicsit"...Igen még egy kicsi elég volt ahoz hogy csúnyán átdobjon egy kereszt után, majd a két lapockámon csúsztam ami nem lett volna baj, csak akkor éppen csak majomkodtam....páncél nélkül. A motornak nincs semmi baja....én meg megyógyulok. :)
Aztán rohanás miskolcra, Ő már a plázában vár. Úgy ahogy voltam a szakadt farmerben a "fehér" atlétában és bakancsban mentem be hozzá, (ja és benzin szagúan), de talán ezt megbocsájtja, mert vele akartam lenni, nem pedig egy órával később, ámbár tisztán érkezni.
Aztán megint a Tiszai...csók....és megint elmegy. Most pedig indulok (hétfő reggel) KRESZ vizsgára. :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése