Pozitív...

Kezdem onnan ahonnan abba hagytam. Csütörtökön megbetegedtem és már az iskolából elkértek, ő.... ő akarom mondani elkértem magam. Nem rossz dolog amikor az ember a saját maga ura. Délutánig egyre csak romlott az állapotom és csak az tartotta bennem a lelket hogy jön haza a manóm. Délután felmentem egy teljességgel felesleges színház gyűlésre. Ott is kezdett a lázam felszökni. Hócza mesterrel el is jöttünk. bementem a koleszba és lefeküdtem, de az élettársaim lelkére kötöttem hogy ébresszeneke fel mert jön haza "Ő". Fel is keltem és igen.....még mindig katasztrófa ahogy éreztem magam. Kimentem hozzá, megláttam a lépcsőn és ..... hát istenem. Igen ő az én kedvesem. Gyönyörű volt és csak rám várt....(L) Aztán átadtam neki egy kis "csavarral" az ajándékomat és "Boldog Névnapot". Kikísértem a buszmegállóba és megvártam vele a buszt, de után a siettem be a koleszba. A láz... a láz egy szörnyű dolog. Azthittem ott maradok abban az ágyban..... Szerencsémre az élettársaim ápoltak. Másnap pihentem 10 ig. Aztán készülődtem mert jött a babám. Könyvtárban voltunk, Flánk Fanny-ztunk és csak úgy szerettük egymást. Este pedig ő szikszóra csaj buliba, én pedig a Bortanyára a Mikulás-vonat bulira. NAgyon jó volt látni őket, jól is éreztem magam. De egy bulit sem cserélnék el egyetlen olyan pillanatra amikor babámmal lehetek. Szombaton kimentem hozzá, én ébresztettem és behúzott maga mellé az ágyb, aztán kismacskázott egy kicsit mert pontosan tudja hogy olyankor nem tudok eljönni mellőle. Este pedig báloztunk egy kicsit. Nagyon jó volt, büszke voltam rá. Táncoltunk beszélgettünk iszogattunk. Másnap fel budapestre nagyon korán Az úton végig az ölemben aludt a kicsikém (jobban szeretem mint hiszi) . Majd ő suliba mi haza. És "ellógott" hogy haza jöhessen hozzám. Majd csak beszélgettünk és próbáltunk minnél közelebb lenni a másikhoz, és minden percet kihasználni arra hogy szeressük a másikat. Hajnalban pedig indulás.....
A legrosszabb dolog amikor kint vagyunk mind ketten az állomáson és vagy én vagy ő ott maradunk a vonaton.... Viszont nem tudok rossz szívvel gondolni a busz vagy vonat állomásokra mert az pedig csodás amikor már készülök hogy menjek hozzá, s amikor leszállok ott ugrik a nyakamba. Szóval várom a pénteket.....megyek haza.....